Kapcsolat

E-mail: info@hosszutincsek.hu

Telefon: 06 30 864 75 39

Cím: Budapest, Nyírpalota út 81, 1157

Minden jog fenntartva:

pothajnagyker.hu

Weboldal készítés By Fjood

partners

Póthaj­ története

A haj díszítésében már a fodrászat első, primitív megjelenési formái előtt nagy szerep jutott az abba belefont, kötéssel,  később csattal rögzített kiegészítőknek, melyekkel őseink a közösségi hiearchiában betöltött rangjukat, akár hitvilágukat tolmácsolták a külvilág felé, de kétségkívül a szépítkezésben is fontos szerepük volt. A valóban ősi lelet ezzel kapcsolatban kevés és nem igazán meggyőző, ésszerűbb az ókori kultúrákat és a ma is fellelhető ősi hagyományokat ápoló népeket, ezek egyes csoportjait alapul venni a téma áttekintéséhez. A dél­amerikai indiánok egyes törzsei, mint az ajmarák vagy a pékarik, a hajukba font színpompás trópusi madártollakat annyira értékesnek tekintik, persze ott, ahol még nem érték utol őket a modern világ " áldásai" , hogy hozományként a házasulandóval adták vagy akár törzsi villongások is kitörhettek miattuk. Észak­amerikai őslakosok esetében már faragott csontdíszek, később Mexikóból származó nemesfémből készült csatok bővítették a választékot a hajszépészet terén. Ha már itt tartunk, az ázsiai nomád törzseknél, mint őseink is voltak szintén igen kiterjedt hagyományai éltek a különböző hajviseletekkel kombinált díszítő elemeknek, itt a festett bőr is az alapanyagok közé tartozott, az ötvösművészeti termékek minősége pedig egészen magas szintre emelkedett. A nordic népeknél, akiket vikingekként ismert meg a világ ( ez a szó a nordic nyelveken tengeri rablót jelent) az a szokás dívott, hogy harci cselekmény, ütközet előtt a pénzérméiket viasszal a testszőrzetükbe, így a hajukba is ragasztották, mondván aki legyőzi őket, megérdemli földi javaikat, nekik pedig már úgysem lesz rá szükségük. Gyakran megesett, hogy a harc hevében kimelegedett küzdőkön megolvadt a viasz és a pénzdarabok lehullottak, ezért van a csaták helyszínén annyi lelet. Az egyiptomiaknál státuszszimbólum volt az eleinte egyszerű, később már bonyolultabb paróka, melyet válogatott hajszálakból készítettek. Nefertiti fáraónő volt egyik leglelkesebb propagálója használatuknak, nem kevesebb, mint 300 darabra rúgott gyűjteménye és ezek csak a kincstár által bejegyzett kifizetésekből szűrhetőek ki, valószínű jóval többet kapott szerény ajándékként a hozzá látogató követektől. Kleopátra,aki az örökösök sorozatos " furcsa halálát" követően 14 ( ! ) alkalommal került vissza a trónra, az állandóan tökéletes frizura érdekében viselt parókát, hisz egyszerűbb vele bánni, mint a saját hajjal és lecserélni pillanatok műve. Rómában a patrícius nők a szőke és vörös germán hajért lelkesedtek, gigászi összegeket kifizetve a kívánt darabokért. Európában a parókaviselet a középkorban háttérbe szorult ( a szó a latin eredetű francia " parucca " szóból származik ), majd az újkor hajnalán tért vissza újra. Eleinte az egyház tiltotta viselését, később már csak helytelenítette, azután már a közélet részévé vált, tart ez a mai napig, gondoljunk csak a " különc " brit törvényhozás lord majorjára, vagy az ügyvédek ( lawyer ) által hordott hosszú, hullámos, rizsporos parókákra. A mai felgyorsult világban a póthaj és a paróka, valamint a hihetetlenül népszerű hajhosszabítás azért vált népszerűvé, mert időt takarít meg a megjelenését gyökeresen megváltoztatni szándékozó személyek ( tehát már nem csak a nők ) között.